Author: danielbako

私は弱い、わかっている。愛は言い訳にならないことも知っている。強くならなければならないのに。ただ心の中で繰り返している、明治神宮、明治神宮、明治神宮……。 自分の利己主義が嫌いだ。また幸せになりたいと思う自分が嫌いだ。自分に嫌悪感を抱く。でも、死ぬこともできない。働いて、働いて、それだけが私。

Tőzsdézés az új Japán. 15 év plátói szerelmemet cseréli a realitás. Nincs senkim. Fáj a fejem. Másnapos vagyok és szomorú. Az ember értéke épp olyan, mint a tőzsde. Évről évre ott figyel az infláció, ami az öregedést jelzi. Növekedni, avagy fejlődni kell, hogy kellően kompenzáljuk. A helyes, fiatal fiúból (tőke) a sok amortizáció átka miatt…